Törvény

Maráczi Rea: Törvény

Nincsenek szavak, sem gondolatok,

csak ringatózok hosszan, csendesen,

sejtések derengenek fel bennem,

valójában honnan is érkeztem.

Fények villannak lehunyt szememben,

lelkem forrásából törnek elő,

remeg a levegő körülöttem,

miközben merengek a mindenen.

A jelenlét igaz pillanata,

megfoghatatlan tükre a létnek,

és ahogy az elvetett mag kihajt,

kibomlik bennem a világ lassan.

Tudatom is szétömlik, kiárad,

majd visszatérve mindent befogad.

Testem a Föld ereje tartja meg,

lelkem a csillagok közt szárnyal fent.

Átélem a világ teremtését,

és a végső megsemmisülését,

mialatt a semmiben lebegek,

és fölöttem évek suhannak el.

Elsuttogott imák a sötétben,

fűszál hajladozása a szélben,

ahogyan a víz a partot mossa,

mind finom kezek simogatása.

A szempilla rebbenéseitől

a hegyvonulat leomlásáig,

a bolygók születésétől kezdve

azoknak végső pusztulásáig

minden a valóságommá válik.

Lüktetések - összehúzódások,

emelkedések és süllyedések,

ez a létezés igaz törvénye.

Sopron,2013. január 26.