Találkoztam a lelkeddel

Maráczi Rea: Találkoztam a lelkeddel

Az éjszaka mély csendjében,

találkoztam a lelkeddel!

Isten vigyázó tekintete,

kísérte nesztelen léptemet.

Odaálltam eléd és szólítottam a lelked,

fekete paripaként jelentél meg előttem.

Büszkén és nyíltan néztél a szemembe,

szilajon ráztad hosszú sörényedet.

Te is kértél engem, hogy fedjem fel, ki vagyok,

s lelkem fehér lóvá csendben átváltozott.

Szelíden néztem barna szemedbe,

lelkednek tiszta, felhőtlen tükrébe.

A végtelen valóság feltárult előttünk,

s minden álarcunkat önként levetettük.

Nem volt többé szerep, színjáték, sem dráma,

csak a mi lelkünk volt és Isten ragyogása.

Nem létezett idő, nem volt szükség szóra,

és nem volt távolság sem, ami elválasztott volna.

Láttuk egymás lelkét, olvastunk is benne,

sorsunkat én ekkor rábíztam Istenre.

Nem tudom, hogy álom vagy valóság volt mindez,

de a lelkem azóta is látja a Te lelked!

S néha még hallom a nyári éjszakában,

ahogy két ló vágtat el együtt a távolban!

Sopron, 2011. május 20.