Vajon kinek az őrült álma mindez?

Maráczi Rea: Vajon kinek az őrült álma mindez?

Mondd, vajon kinek az őrült álma mindez,

Amiben bolyongunk vakon és esztelen?

Ahol sűrű fátyolt sző a vad félelem,

Arcunk felé dobva, hogy takarjuk vele el?

Ahol önmagunkat zárjuk a börtönbe,

S lassan a szívünkig kúszik fel a mérge!

Néma ajkainkkal a Teremtést feledve,

Arctalan tömegként várunk szemlesütve!

Kérdéseinkre sem jön már a felelet,

Aztán feladjuk, és nem lesznek kételyek!

Egy reggel majd nem nyitjuk ki a szemünket,

Nehogy olyat lássunk, amit nem engednek!

Önként befogjuk majd mind a két fülünket,

Mert hangosan szólít a lelkiismeret!

Végül megszűnünk létezni, mint ember,

Marad csupán egy test, mit elhagyott a lélek!

2020. május 7.