Farkasok közt

Maráczi Rea: Farkasok közt 

Halvány sejtések derengenek fel bennem,

kihűlt remények porlanak szét kezemben.

Az eső lemossa arcomról a maszkot,

az idő felemészti fejemben a hangot.

Lassú léptek a macskaköves úton,

hallgatom bent és közben találgatom:

Ki lehet az, és merre halad sorsa?

Vajon a szél Őt is meg-megtépázza?

Hosszan készülődök, nincs miért sietnem,

egy kicsit félek is, minden oly idegen.

Tudom, ki kell mennem a végtelenbe,

Farkasok közé az ordító hidegbe.

Letépik kabátom,

megragadják karom,

akkor kegyelmeznek,

ha közéjük állok.

Szemem ragyogása,

tompa lesz és hideg,

fogaim villannak,

telihold fényében.

Nem lesz bennem érzés,

sem szívemben részvét,

csak a vezér szava,

és a falka számít.

Eldobom ruháim,

térdre ereszkedek,

egy leszek közülük,

és végleg elveszek....

Sopron, 2012. november 13.