Lélekmadár

Maráczi Rea: Lélekmadár

Messze mentem otthonomtól,

távol vagyok szép hazámtól.

Más nap süt le az égboltról,

ismeretlen madár dalol.

Más a nyelv és más az álom,

ami ringat éjszakákon.

Érdes szél simítja arcom,

furcsa, édes illatot hoz.

Más ritmusra mozdul a test,

a fák, kövek, minden hideg.

Egy válaszút előtt állok,

régóta a jelre várok.

Mely mutatja majd az irányt,

merre indulhatok tovább.

Egy gyermekre, aki halkan,

megsúgja a helyes utat.

Felemelem fáradt karom,

Lélekmadaramat hívom.

Tudom, egyszer visszatalál,

megmutatja ősi hazám.

Még az idők kezdetekor,

engedtem el, menjen, szálljon.

Kinyitottam kalitkáját,

odaadtam szabadságát.

Hadd kövesse szíve vágyát,

ismerje fel saját sorsát.

Erősödjön meg a szárnya,

leljen rá a Mennyországra!

Várok rá már nagyon régen,

közeledik, tudom, érzem!

Olajágat tart csőrében,

megváltásom hozza végre!

Sopron, 2013.02.23.