Kérlek, ne nézz rám!

Maráczi Rea: Kérlek, ne nézz rám!

Kérlek, ne nézz rám,

mert lehull egy csillag az Égből,

megremeg a Föld,

és mesélni kezd a Fényről!

A Fényről, mely a szemedben ég,

és mindig fellobban,

bezárul egy kör,

majd kattan a kulcs a zárban!

Nem akarom, hogy ez a lánc,

végül elszakadjon,

hogy őrült szívünk tánca,

végleg megszakadjon!

Suttognak a Hegyek,

furcsa dolgokról mesélnek,

ha nem velem történt volna,

magam sem hinném el!

Múlnak a napok,

fordul a Föld is,

a Világnak sorsát,

szorgos pókok szövik!

De ilyen szemekkel még,

senki nem nézett rám,

az Isten is egy pillanatra,

letekintett, s megállt!

Felragyogott az Égbolt,

megbillent a Mérleg,

elmozdult a Tengely,

és más lett Tőle minden!

A homályos tükörre

ügyetlen kezekkel,

szívet rajzoltam fel,

s beírtam nevünket!

Nem múlik el soha,

ott marad örökre,

s ha az Isten rálehel,

egyszer talán életre kel!

Sopron, 2012. november 3.