Keresem a végtelent ...

Maráczi Rea: Keresem a végtelent...

Keresem a végtelent ...,

de mindenütt csak törött üvegcserepek.

Megpróbálom összerakni a részeket,

és újból eggyé forrasztani őket.

Lassan, lábujjhegyen megyek,

nehogy valamelyikbe belelépjek.

Ha egyensúlyomat néha elvesztem,

éles fájdalom járja át a testem.

Piros vércseppektől csillog az üveg,

óvatosan hajolok le érte.

Gondosan megtörlöm ruhám szélével,

és elrejtem a többi közé mélyen a zsebembe.

Igyekszem minél több darabot gyűjteni,

mindenféle színűt, nagyságút keresni.

Mint értékes kincset féltve megőrizni,

majd egy szép napon egymáshoz illeszteni.

Keresem a végtelent ...,

a nap sugarai tükröződnek az üvegen.

Saját arcomat és a világot látom benne,

egyre tisztábban és élesebben!

Sopron, 2011. október 27.