Karácsony

Maráczi Rea: Karácsony

Jégvirág nyílik az ablakomon,

két kiskutya játszik kinn a havon.

Lábam elsüllyed, nagyokat lépek,

már csillagok fénylenek fent az égen.

Emberek sietve visznek egy fát,

máshol mind állnak a fenyők már.

Gyermekek ágasodva díszítik fel,

közben az ajándékukat lesik meg.

A természet roskadozik a hó súlya alatt,

a házban az asztalok az ételek miatt.

Nem kérdezi senki sem, ki honnan jött,

ma este mindenki egy régi ismerős.

Leszáll az éjjel és mély nyugalom árad,

nincs már kint egy lélek se, csak angyalok járnak.

A vastag jégpáncélt sorra megolvasztják,

amik az emberi szíveket takarják.

Hiszek egy Istenben,

az ember jóságában,

a szeretet szavában,

és a megbocsátásban.

Hiszek a tegnapban,

hiszek a mában,

hiszek az eljövendő

tisztaságában.

Hiszem hogy e világon

okkal történik minden,

hiszek Szent Karácsonynak

Megváltó Szellemében.

Sopron, 2012. december 23.