Isten az Egység

Maráczi Rea: Isten az Egység

(Üzenet)

Isten az Egység,

és mi benne mindannyian egyek vagyunk.

Cseppek a tengerben,

ősi testvérei egymásnak,

vér a vérünkből,

össze vagyunk kötve.

Egy szívvel dobbanunk,

egy testtel létezünk.

Egy Anya szült bennünket,

és egy Apa nemzett.

Szavaink sokszor csak üres szavak,

mert eszünkre figyelünk, és

szívünk mélyen hallgat.

Lelkünk szavát elcsitítjuk,

helyette a világ zaját hallgatjuk.

Azt hisszük el, ami kívül van,

pedig elmerülhetnénk Bölcsekként

az Isten Országában.

Potyog a Földre az Angyalok könnye,

mint vízcseppek koppannak az úton.

Az embert siratják,

ki nem látja önmagát a másikban,

s közben ámítja magát saját fontosságával.

Sok eső hullik mostanában,

és amíg ujjunkkal a másikra mutatunk,

vádolunk, támadunk, szítunk...,

amíg nem vesszük észre, hogy közben a tükörbe pillantunk,

addig a cseppek csak mossák a szennyet, mossák a tükröt,

hogy tisztább legyen!

A tenger az otthonunk,

mely felé patakokként, cseppekként utazunk.

Mindannyian egylényegűek vagyunk,

a másik cseppet így kivetni magunk közül nincs jogunk.

Isten rendelte mellénk, Egy vagyunk.

Ahogy a víz sem száműzi a cseppet, ami alkotja,

hisz tudja, hogy ez az Úr akarata;

úgy a csepp sem szeretne külön utakon járni,

mert szereti az Istent és csak Őrá vágyik.

Csak együtt dagadhatnak hatalmas folyóvá,

és juthatnak el végül a forráshoz,

a napfényes óceánhoz!

Patak, folyó számtalan van,

de a végcéljuk mindig-mindig ugyanaz!

Az út látszólag kívül halad,

de valójában ez egy belső folyamat.

És amíg az ember csak a külső útra figyel,

csak körbe-körbe járkál,

mindig ugyanazokat az utakat rója,

de a lényeget soha meg nem találhatja.

Isten az Egység,

és mi benne mindannyian egyek vagyunk.

Mikor éljük át ennek a valódi lényegét igazából?

2010. június 3.