Éltek, mint mi...
Maráczi Rea: Éltek, mint mi...
Éltek, mint mi,
hol vidáman,
hol egyedül,
magányosan.
Eljátszották,
hogy boldogok,
heves lelkű
fiatalok.
Teremtettek,
majd romboltak,
ültettek fát,
de ki is vágtak.
Néha féltek,
néha bátran
szembeszálltak
a világgal.
Hol szerettek,
hol gyűlöltek,
megalkudtak,
felesküdtek.
Éltek, ahogy
szívük súgta,
ahogy sorsuk
azt kiszabta.
Emberekként,
vágyakozva,
dicsőségről
álmodozva.
Azt gondoltuk,
mindig így lesz,
együtt leszünk,
örök nyár lesz.
Mégis eljött
az ősz egyszer,
bár nem hittük,
megtörténhet.
Nincsenek itt,
hazamentek,
Teremtőnkhöz
mind megtértek.
Nem hagytak el,
csak elmentek,
itt maradtak
az emlékek.
S minden, amit
létrehoztak,
itt van velünk,
fennmaradtak.
Most mi gyújtunk
értük gyertyát,
és figyeljük
lángja táncát.
Múlton, jövőn
elmerengünk,
megfogadjuk,
nem felejtünk!
Hisz lelkünk örök,
velünk lesznek,
utunk végén
várnak minket!
2020. Mindenszentek